Mióta először ültem felnőttebb fejjel gokartban az Europarkban és éreztem, ahogy a kanyarban megindul a feneke és ellen kell kormányoni, már tudtam, hogy szeretnék személyautóban is egyszer majd egy hátsókerekeset. Egy-egy körben, amelyikben már nem volt remény jó időt autózni, élmény volt játszani a gokarttal a kanyarokban és néha-néha keresztbeállni egy elsokalt manővernél. Így mikor autócserére került a sor hátsókerék hajtásút kezdtem keresgélni. Innen persze nem vezetett egyenes út a BMW-hez. Rengeteg böngészés, gondolkodás, tesztek olvasása következett. Míg végül sikerült külföldről behozatnom a BMW-t. (Nyugi a keresgélést is összefoglalom majd egyszer, szép 2 év volt az életemből! :))

Így mióta megvan a BMW foglalkoztat a gondolat, hogy felmenjek vele valamilyen versenypályára. De ez nem is olyan könnyű móka, legalábbis tapasztalat és tudás nélkül nem az. Így sokáig csak ötlet marad, pedig még az elhasználódott nyári gumit is eltettem, hátha egyszer pályázásra jól jöhet. Aztán mikor már a sok kacattól nem fértünk be a fészerbe, 3 év tartogatás után, tavaly ősszel leadtam őket. Mondanom sem kell épp a legrosszabbkor. Idén tavasszal egyik barátunk megosztott egy BMW-s nyíltnapot a Pannónia Ringről, ahova épp kiteletült az autómosó vállalkozásával. Így feléledtek a pályaautós vágyak, mi lenne, ha itt kipróbálnám végre az autót, úgyis utolsó szezonosak a téligumik, azokat már nem kell sajnálni. Valamint a kocsit is kezdtem egyre jobban megismerni.

A kocsi megszerzése óta eltelt 3 évben fokozatosan kezdtem elkezdeni a határait (vagy inkább az enyémeket) tesztelgetni. Először a leesett havon próbálkoztam a falu szélén esténként. Kipróbáltam teljesen bekapcsolt elektronikával, hogy mire számíthatok normál menetben, valamint megnéztem milyen a félig kikapcsolt (DTC) menetstabilizátor esetén. A BMW-ben 3 fajta menetstabilizátor mód kapcsolható:

  • Dynamic Stability Control: mindennapi használatra való, minden kiprögést és csúszást a leggyorsabban korrigálni próbál
  • Dynamic Tracktion Control: kicsit többet engedi pörögni a kereket, valamint csúszáskor is csak egy bizonyos mértékű kitérés felett avatkozik be,
  • Off: teljesen kikapcsol minden elektronika.

Számomra természetes volt, hogy óvatosabb duhajként a DTC móddal kezdtem próbálgatni, hogy hogyan indul meg a hátulja, mikor, hol kell odalépni neki, hogy csússzon is. Először egy nagyon fura helyen sikerült viszonylag stabilan előidéznem a megcsúzás - ellenkormányzás - visszaegyenesbe hármast. A munkahelyi mélygarázsban a linóleumszerű padló elég csúszós volt, reggel kellően ritka volt arrafelé az autók száma, volt benne egy jól belátható derékszög valamennyi hellyel a hibázásra. Így minden reggel izgatottan vártam, hogy végre leérhessek és ne menjen éppen egy autó előttem és úgy egyébként se járjon arra épp senki. Ezen a normál körülmények között is csúszósabb talajon kettesben egy kisebb gázfröccsre már szépen elkezdett mozgolódni a feneke. Nagyon feldobta a reggelemet, mikor sikerült egy-egy ilyen manővert jól végrehajtani. Amikor pedig egy esős napon keresztbe álltam a mélygarázsban és lefulladtam, az nagyon elbizonytalanított. Biztosan nem lehet elsokallás nélkül tanulni, de szeretném minimalizálni az ilyen eseteket és tényleg messze maradni a határokról.

Innen nem volt megállás, egyre több helyet fedeztem fel, ahol ugyanezt el tudtam érni. Először az esős napoknak örültem, mert akkor egy-egy körforgalomban, ahol épp nem volt autó szintén el tudtam érni, hogy csússzak 1-1 kijárónyit. Esőben szerencsére a gumi sem fogy annyira, valamint kisebb sebesség is elég hozzá. Száraz időben sokszor az áll a móka útjába, hogy ahhoz, hogy meginduljon olyan sebességgel kéne beleérkezni a kanyarba, körforgalomba, hogy azt már nem érzem biztonságosnak. Mármint a forgalomra és magamra nézve, mert a kocsi bírná.

Így, ha nem is túl nagy, de némi tapasztalattal már rendelkezdtem róla, mint tud az autó. A téli kerekekre is keresztet vethettem már. Egy dolog hiányzott még, hogy kimenjek a pályára, az némi tapasztalati tanács, hogy ne érezzem túl bénának magam. Ebben is szerencsém volt egy kollégám révén, aki magas szinten szimulátorozott, dolgozott versenyistállónál és úgy amúgy is autó és versenyzés buzi. :smiley: Így tőle kértem tanácsot, hogy ha kimennék az említett Pannónia Ringes pályanapra, akkor mire érdemes figyelnem, esetleg nem akarna e elkísérni mitfahrerként. Természetesen azonnal benne volt az ötletben, azonban azt javasolta, hogy első alkalommal egy kisebb-lassabb pályán kezdjünk. Ott kisebb az esélye egy nagyobb hibának, ami balesethez vezethetne. Tanulni és élvezkedni pedig a kisebb pálya is elég. Így már felpörögve körbenéztem a környékbeli nyíltnapoknak. A Kakucs Ring tavasztól folyamatosan fogadta minden héten (csüt - vas nagyjából) a pályaautósokat. Így kinéztünk egy kellően korai időpontot, mikor még téligumin leszek és jelentkeztem telefonon.

Naívan azt reméltem itt majd kapok, valami kezdőcsomaginformációt, mivel jeleztem, hogy életemben először mennék versenypályára, de nagyjából csak annyi hangzott el, hogy szerencsére kevesen lesznek, mert hogy még nagyon év eleje van. Így pl fel sem merült bennem olyan kérdés, hogy vonószemet be kell e tekerni vagy milyen kategória csoportok leszen és hány perces indításokra lehet számítani. Kár is lett volna feltenni ezeket a kérdéseket, mert mint a helyszínen kiderült az első hétvége tényleg nagyon laza volt, így gyakorlatilag minden ilyen kérdés értelmetlen lett volna. Nem voltak kategóriák, nem voltak indítások. Mikor odaértünk rajtunk kívül csak néhány MX5 kupás MX5 körözgetett. Így annyi utasítással láttak el, hogy mielőtt felmegyek a pályára a betonon menjek egy-két kört, hogy a kavicsok kijöjjenek a kerékből és akkor menjek fel a pályára, mikor nem akadályozok senkit. Annyit lehet a pályán maradni, amennyit csak szeretnénk. Ennyi! Valószínűleg ez a lazaság vezetett ahhoz, hogy igen pozitív első élménnyel távoztam az első pályanapomról. Így sikerült cirka 70 kört menni a Kakucson az egész nap alatt.

Hogy kíméljük a motort, a fékeket és a gumikat az volt a beosztásunk, hogy kb 10 kör fent, aztán 10-30 perc pihentetés. Főleg a gumiknak, nagyon nem téliguminak való a pályázás. Nagyon hamar forróvá és nyúlóssá váltak, a nap közepére pedig már szabályosan elkezdtek szétmorzsolódni.

A pályanapra próbáltunk előre készülni, én egy liter olajjal és egy Androidos alkalmazással, mely ismeri a Kakucsot és telefon GPS alapján próbál köridőket mérni. Kíváncsian vártuk a pontosságát. Béla pedig egy akciókamerát és feltöltött akksikat hozott, hogy végigvehessük a köreinket. Béla már előre ajánlotta, hogy nézzek meg én is minél több Laptiming epizódot, ahol a Kakucs ringen köröznek mindenféle autóval. A vonalvezetés nem egyezett meg teljesen a pályanapon azzal, amin ők teszteltek az első évadokban, de azért több ismerős része volt így is a pályának.

Így az első etapot ismerkedéssel kezdtünk. Próbáltuk megismerni a pályát és az autót. Bekapcsolt elektronikával és mérsékelt tempóval. (47.88-as legjobb idővel) A második etapban már DTC módban mentünk és azt állapítottuk meg, hogy egyelőre a pálya tanulását nem kell a váltási nehézségekkel megzavarni, így a kettes épp elég az egész körre. Kb két helyen fért volna el a hármas, a célegyenesben és a hátsó egyenesnél. Így azonban kettes padlón át lehetett menni hátul a sikánban, elég gokartos érzés volt. Szépen körről-körre tanulgattuk a pályát, mentünk egyre jobb (néha rosszabb köröket). Néha lehúzódtunk egy-egy MX5-nek, volt akit üldözőbe is vettünk, több kevesebb sikerrel. A pályán mindenki előzékeny volt és próbáltunk mi is azok lenni. A GPS-es időmérés is egészen pontosnak tűnt, mértünk kört stopperrel és egyeztek az eredmények. Volt néhány fals mérése, de azt meg könnyen ki lehetett szűrni az alkalmazásból. Délutánra már több autó érkezett, de még mindig nagyon szellős volt a mezőny, simán fel lehetett menni szinte bármikor a pályára, nem volt tumultus. Így legalább pedig volt néhány előzés élmény is, ami szintén felemelő. A legjobb kör a telefon szerint a 4. etapban volt 46.01-el. Ezt még szeretném lemérni a videón is, hogy tényleg ennyit mentünk e, bár több 47-en belüli kört is mértünk. De akkor már érezhetően kezdett elfogyni a gumi, így ezt már nem sikerült megdöntenünk. Béla szerint a gumi miatt nagyon sok időt hagytunk a pályában és a kocsiban is. Ezt majd jó lenne bizonyítani a nyári gumin. :smiley:

Összességében nagyon megtetszett az élmény, szeretnék még visszamenni. Azonban ilyenkor elindul a fejemben a kis hang, hogy ez valójában mennyit vesz ki a kocsiból és a részvételi díjon kívül vajon mennyi lesz a valós költsége, ha rendszeresen kijárok pályázni? A napi közlekedésre használt autóval jó ötlet e pályázni? A legfontosabb kérdés meg a gumik, nem kellene a drága gumikat a pályán koptatni. Ezeket a kérdéseket még körbe kell járnom, milőtt rendszeres pályanaplátogatóva válok. Ráadásként, mivel kíváncsi voltam, hogy hol lehet az autó határa és mi az amit ki lehetne belőle autózni, így írtam a Laptimingos csapatnak, hogy nincs e kedvük meghajtani valamikor. Szerencsére érdekelte őket az ajánlat és holnap megyünk.